Küchen & Müntzing Scheibenhonig – Rop På Hjälp

 

discogs_ie-002_front

 

1. (22:15)
2. (16:20)

· Martin Küchen: sopranino saxophone, kitchen gadgets, strings and sticks, water, old harmonium case, toy electronics
· Herman Müntzing: flexichord, metal, wood and plastic things, mandoline, toy synth, megaphone, failtronics, contact microphones

All music by Martin Küchen & Herman Müntzing (STIM)
Recorded at Loplay Studio, Lund, Sweden, 23/06/2014
Mixed and mastered by Jens Lodén
Paintings by Tímea Ferth
Graphic design by László Szakács

Released: December 2015 / 100 hand-numbered copies
Order: SOLD OUT!

 

Reviews:

 

“Az improvizatív zenéről leginkább szerintem mindenkinek a jazz ugrik be. Igen, valóban van átfedés a jazz és az improvizatív zene között, de a magyar Inexhaustible Editions kiadó nem feltétlenül erről közelít a stílus felé. A kiadó alapítója és nem mellesleg az Improv.hu oldalt működtető Juhász László hosszú évek óta próbálja a műfajt elfogadtatni egy szűk, de lelkes közeggel. Én évek óta figyelem a működését, de nekem is hosszú időbe telt, mire talán megértettem a különbségeket. A hagyományos zenei kereteket nagyon erősen feszegető produkciókról van szó. Sokszor nem kifejezetten csak zenéről, hanem hangkollázsok egymásra építéséről, nem hagyományos hangszerek (amik nem hangszerek egyébként, hanem tárgyak) használatáról, hanem egyfajta “hangművészetről” van szó, fel–felbukkanó zenei megnyilvánulásokkal. Ezek leginkább élőben létrejövő és esetleg rögzített zenei kísérletek, improvizációk, amiket az előadók személyisége, hangulata határoz meg. Érdekes kísérletek, de előre leszögezem, hogy nem könnyű hallgatnivalók, még ha izgalmas dolgok is születnek ezeken a felvételeken.

Az első megjelent album 2015 augusztusában jött ki a kiadó szárnyai alól, két elektronikát és hangmintákat használó előadó, Miguel A. García és Ilia Belorukov munkája. Sokkal nehezebben feldolgozható anyagra számítottam. Érdekes minimalista dobgépek, elektronikai hangokra és zajokra épített hat szerzemény található a lemezen. Igazán érdekessé teszi, hogy a zaj mögül például a Drss You Up I-ben előre tör Madonna Dress You Up című száma, mintha egy rádióból szólna és ki is végzi a zajokat, amik korábban felépülnek. Szintén nagyon izgalmas a negyedik Bolotianyk-ban bejövő kicsit punkos dalfoszlány. Nem tudom ki az eredeti előadó, de nekem nagyon a holland The Ex korai cuccaira emlékeztetett. Teljesen jól elfér a hangörvényben és fel is rázza az addigi hangulatot. Az ötödik Soul Sacrifice-ban nagyon meghatározó a német nyelvű beszéd sampling, ami mögött a különféle zajok teljesen kitöltik a teret, komor hátteret adva egy magunk felé forduló érzés megtalálásához. Az utolsó Drss You Up II akár egy erős ambient szerzemény is lehetne, de nem fordul át abba, főleg, hogy a végét egy régi, oroszul énekelt dal és beszéd zárja.

A Wolkokrottól sokkal nehezebb zenét (zajt) vártam, ugyan nem könnyű, de teljesen hallgatható lemez és még izgalmas is a minimalista, de hatásos hangmintáival. Valamiért a Psychic TV és a kísérleti elektronikai csoportok munkáit idézte fel bennem. Ez az a lemez, amit ha nem promóként kapok, megrendeltem volna magamtól is. Ja és fejhallgatóval érdemes hallgatni!

Ez a kiadó második, 2015 decemberében megjelentett lemeze, Martin Küchen és Herman Müntzing a svédországi Lundban 2014-ben rögzített stúdiófelvétele. Mindkét szerzemény közelebb áll a kiadó céljaihoz, mint az előző album. Az előadók mindent használnak. Mi az a minden? Vasak, húrok, elektronikus játékszintetizátorok, fa ás műanyag dolgok, szoprán szaxofon, mandolin. Utóbbi két hangszer persze nem a maga tiszta valóságában szólal meg. Érdekes felvétel ez a közel negyven perc is, ami igazán megmutatja az improvizatív zene lényegét. Én mégis azt gondolom, hogy hallani és látni is jó egyben, hogy mivel “operálnak” az előadók. Egyébként nagyon sok eszköz hangját be lehet azonosítani, igaz némi képzelőerő kell hozzá. Minőségi felvételek ezek is, bár így lemezen ez a játékidő néha nekem kicsit soknak tűnt. Annyi probléma lehet velem is, hogy a kicsit jobban keretbe foglalt zenéket jobban élvezem. Mindenesetre az érdeklődőknek az a műfaj szerelmeseinek ajánlott lemez. Főleg, hogy nem sok hasonló lát napvilágot ma Magyarországon.

A két lemez közül a Wolkokrot nekem nagyobb élmény volt, de a másikra is érdemes odafigyelni. A kiadványok nagyon igényes digipack formában kaphatók, és a kiadó Bandcamp oldaláról megrendelhetőek. Köszönet a lemezekért!” / Károly Szabó, Komakino’zine, 23 January 2016

 

“Rop på hjälp (Inexhaustible Editions) de Martin Küchen y Herman Müntzing es un trabajo de improvisación libre no idiomática en el que ambos músicos emplean una paleta de elementos susceptibles de ser usados como instrumentos musicales tan variado como lo puedan ser artilugios de cocina, cuerdas, varas, juguetes electrónicos, megáfonos, sintetizadores de juguete, cosas de madera y plástico… incluso emplean un saxo sopranino y una mandolina. La cuestión no es el con qué, sino el qué, que en esta ocasión toma la forma de un discurso consistente.” / Pachi Tapiz, Tomajazz, 16 March 2016

 

“Outre le saxophone sopranino de Martin Küchen, Hermann Müntzing et lui jouent des kitchen gadgets, strings and sticks, water, old harmonium case, toy electronics (MK) et des flexichord, metal, wood and plastic things, mandoline, toy synth, megaphone, failtronics, contact microphones (HM). Avec un tel bric-à-brac, Küchen et Müntzing parviennent à un achèvement rare dans la mise en sons, l’étalement dans le temps, et le sens perçu par l’auditeur. 1 (22’15’’) et 2 (16’20’’) sont enregistrés avec une dynamique remarquable et une excellente lisibilité. En poussant le volume assez fort, on n’est jamais agressé par cette musique percussive, bruissante et heuristique, voire charivaresque par instants. Cette pratique n’est pas neuve per se, mais nos deux artistes l’incarnent avec beaucoup de conviction et de bonheur. La poésie qui s’en dégage est contagieuse. Quand Martin embouche son sopranino et égrène quelques notes libérant au moins une main, on est frappé par la profusion de sons jamais envahissants produits par son compère. Le deuxième morceau démontre que leur musique n’est pas un gadget ou le produit d’effets faciles: s’impose directement, un autre univers, une autre direction, différents de la pièce précédente. Cela va droit au but à travers les méandres de leur imagination. Réjouissant!” / Jean-Michel Van Schouwburg, Orynx-improv’andsounds, 7 April 2016

 

“On Rop På Hjälp (Inexhaustible Editions, ie-002) we have the team-up of two Swedish improvising musicians, the sax player Martin Küchen and Herman Müntzing, who might be described as an experimental improvising sound artist. They decided they were a duo in 2010, and in 2011 conducted a short tour of parts of Germany and Poland, although on this CD we hear a more recent studio recording from June 2014.

Rop På Hjälp might be aligned with the “table-top junk” school of playing, a very broad church that has no rules or set style of doing things, and could include everyone from Adam Bohman and Chris Cutler to Voice Crack and, by extension, anyone who’s ever attached a contact mic to an inanimate object, such as Joel Stern or Paul Hood (I’m thinking now of a CD called Low Resistance Group from 2004). And while it’s true that Küchen and Müntzing do play “kitchen gadgets, strings and sticks, toy electronics, water, wood and plastic things” and use contact mics, Rop På Hjälp is one of the most satisfying experiments in this area I’ve heard. This is probably due to the strength of the musicians involved – Martin Küchen is a well-established and renowned free jazz/improv player since the 1990s, has played with many respected names, and has releases on labels like Confront, Kning Disk, Mathka and Mikroton. If you want to hear his free sax a-blowing, however, you may need to look elsewhere; his woodwind contributions here are incredibly restrained and minimal, and take a back seat to the percussive jangling and clattering actions for the most part.

The second strong element is of course Müntzing and his “flexichord”, a self-made instrument built to his design by the guitar maker Martin Kuhn (who also happens to be a relative). It was created from parts salvaged from two separate electric guitars and a lump of solid wood, and is designed to played horizontally. Readers will at once find resonances with the deconstructed tabletop guitar of Keith Rowe, and to some extent the hybrid monster guitars constructed by Hans Reichel (an unsung hero about whom we should hear more, I think). However, the back story behind the instrument is interesting. Müntzing arrived at a decision by his own personal route. It seems he studied music at the Royal Academy in Stockholm, and knows everything about musical theory from back to front, plus he’d been playing jazz bass in various live bands. Yet he still felt hollow and unsatisfied, and his skills, knowledge and experience were as ashes in his mouth. Out of sheer frustration, he started beating-up on his bass one day, hammering it with his fists at it lay across his knee… the physical sense of liberation he felt was enough for him to develop the flexichord, building a more formalised expression of his needs and desires. The flexichord features on this unusual record, but it is not the only instrument (see shopping list above), nor does it dominate the sound; it’s not a novelty quirk for its own sake, is what I’m trying to say, and the process that appears to be more important is the action of playing it rather than the unusual sounds it makes.

This is thus a very original and innovative record of non-specific improvised music, with some electronic aspects but not so heavy that we drown in digital drone (which was a drawback for a lot of the so-called EAI records for me); percussion, acoustic strings, old fashioned creaks and rattles of wood and other organic materials are producing this busy sound, not pre-digested soundfiles or random programs on the laptop. Full marks. From 22 December 2015, the second release on this new label.” / Ed Pinsent, The Sound Projector, 23 April 2016

 

“Шведский дуэт Мартина Кюхена (Martin Küchen) и Хермана Мюнтцинга (Herman Müntzing) работает вместе не первый год, но дебютный альбом выпущен только недавно, в декабре 2015-го, на венгерском лейбле Inexhaustible Editions.

В этом дуэте Мартин использует разные повседневные объекты, а попросту говоря кухонную утварь и прочий хлам, который ежедневно встречается в жизни каждого; из саксофонов заявлен только сопранино. Мюнтцинг имеет схожий по звучанию набор инструментов, но всё же это в основном самодельные вещи и некоторая простейшая электроника. Перкуссивный характер инструментария диктует и фактуру саунда, в которой можно приметить базовые ритмические рисунки, хаотичные поскрябывания, удары, шуршания и так далее. Всё звучит очень прозрачно, но вместе с тем многослойно, давая возможность слушателю останавливать внимание на ближних или дальних планах. Ценно, что музыканты играют нарочито неспециально, будто в один прекрасный момент случайно оказавшись в магазина старьёвщика, а не в студии. Наивность и легкость – это свойства данного альбома. К месту приходятся звуки игрушечных инструментов, по-детски звучит саксофон Мартина, напоминая дуделки-свистелки для самых маленьких. Где-то прорывается драм-машина, где-то велосипедный звонок.

Кюхен и Мюнтцинг сумели удивить, а это умение в наши дни встречается не так уж часто у музыкантов, которых все мы знаем не первый десяток лет. Классное ощущение!” / Илья Белоруков, Современная музыка, 4 May 2016

 

“Küchen’s Scheibenhonig duo finds the saxophonist working with former electric bass player Herman Müntzing. Today Müntzing is a teacher of improvisation at the Academy of Music in Malmö, and plays on many things. All these things are spread on the studio floor – kitchen gadgets, strings and sticks, old harmonium case, toy electronics, metal, various wood and plastic things, megaphone, toy synth, mandolin and “failtronics”, begging for Küchen and Müntzing attention. Küchen occasionally plays also on the sopranino sax and Müntzing plays also on the flexichord, a 12-stringed electric instrument made out of strings and pickups from two electric guitars, built especially for him by his brother, and contact mics.

The duo was formed in 2010 and Rop På Hjälp is its debut recording, released in a limited-edition of 100 copies (plus a download option), with paintings by Tímea Ferth. It was recorded in Küchen’s home town, Lund, during June 2014. The two pieces are free-improvised following Küchen and Müntzing associative train of thoughts. The first track is a busy one, gravitating around a mechanical, toy sounding pulse, ornamented by imaginative yet cacophonic rattle of weird sounds and noises that stress the duo great sense of invention, playfulness and clever drama building. The second, shorter piece suggests a sparse, naive texture that touches and goes a game-like rhythmic pattern, still, captivating with its amusing, sometimes bewildering sonic inventions. ” / Eyal Hareuveni, The Free Jazz Collective, 21 July 2017

 

Radio plays:

 

· No Wave at Tilos Rádió, Budapest, 1 March 2015
· HDO 85 at Tomajazz, Cordovilla, 16 March 2016
· The Sound Projector Radio Show at Resonance FM, London, 5 February 2016
· No Wave at Tilos Rádió, Budapest, 26 March 2017