Miguel A. García / Ilia Belorukov – Wolkokrot
1. Hands Off (7:11)
2. Drss You Up I (8:11)
3. Mavka (5:10)
4. Bolotianyk (3:45)
5. Soul Sacrifice (5:38)
6. Drss You Up II (9:52)
· Miguel A. García: electronics, samples
· Ilia Belorukov: electronics, field recordings, samples
Composed by Miguel A. García & Ilia Belorukov
Mastered by Ilia Belorukov
Drawings by Nick Hoffman
Graphic design by Balázs Burg & László Szakács
Special thanks to László Juhász, Yann Hagimont and Habsyll, Alexander Zaitsev
Released: August 2015 / first edition of 100 hand-numbered cds
Direct purchase: Bandcamp / Discogs
REVIEWS ↓
“Два года назад Мигель Гарсиа приехал вместе с Ксавьером Лопесом на фестиваль “Шум и ярость”, поселились у меня дома и я решил, что нужно воспользоваться этим шансом и вместе с Ильей Белоруковым организовали запись в Санкт-Петербурге, тогда к нам еще присоединился Дмитрий Кротевич. Запись стала альбомом “Uropygi” и вышла у меня на лейбле Mikroton Digital. За первым опытом совместной работы последовала дружба и следующий опыт, этот самый диск “Wolkokrot”. Записывали они его каждый в своей студии, получился удаленно записанный альбом. Илья любит коллажный подход, стыковать нестыкуемое и сочетать несочетаемое. Здесь он использовал разные синтезаторы, полевые записи и семплы, записанные еще в юности. Мигель как всегда на двух микшерах и компьютере, обрабатывающих поступающие от микшеров сигналы, своя интерпретация ноу-инпут-миксинг-борда. Кусочки шипящих, свистящих, иногда скрежещущих звуков сшиты с низким гулом, иногда прерывистым, с узором из попсы, метала и полевых записей. Переходы не всегда логичны, можно споткнуться во время прослушивания, Илья любит такой ход: загипнотизировать, а потом как выскочить. В целом работа похожа больше на музыку Ильи, спокойнее, низы не так сильно акцентированы, как в сольниках или других работах Мигеля. Больше всего мне понравился трек “Drss You UP II” со странным пэдом из девяностых, как будто из 1993 года из “Секретных материалов”. Хонтология? Нет, хорошая критическая работа о своей собственной жизни. Если прислушаетесь, услышите, как живут Илья и Мигель, можно понять, что им нравится в жизни, а что вызывает неприятие. В целом я могу повторить то же самое, что говорит диктор в самом последнем семпле последнего трека. Работа хорошая. Думаю, стоит обратить внимание на этот небольшой венгерский лейбл Inexhaustible Editions, очень надеюсь, что он будет неистощим и неугомонен, как говорит его название.” / Курт Лидварт, Современная музыка, 17 November 2015
“Бесконечно радует, что в этой записи присутствует чувство иронии, столь редко встречающееся у экспериментаторов-кустарей. Цитирование чужой музыки, то входящее в моду, то вновь “затягиваемое” серьёзностью дрона, выглядит уже несколько иначе, чем в постмодернистских нарезках-коллажах, где подчас важнее угадать источник цитаты. На “Wolkokrot” такие цитаты – скорее ноты, чем фразы (не знаю, как выразиться яснее), то есть в центре внимания не смысл отрезка, а его фактура. Время от времени вторгающиеся в повествование полевые записи, фрагменты power-electronics, наивно щёлкающая драм-машинка – размывают жанровую определенность, где ambient – значит дилэй, где харш – там песочный дисторшн. Привычные связи перестают работать, открывая новые поля всемузыки, тотального надзвучия. Тёплый, обнадёживающий радио-финал – пример добротного саморазвития звукового материала, когда музыканты каждый раз лишь выбирают направление движения.” / Андрей Поповский, Современная музыка, 6 January 2016
“Az improvizatív zenéről leginkább szerintem mindenkinek a jazz ugrik be. Igen, valóban van átfedés a jazz és az improvizatív zene között, de a magyar Inexhaustible Editions kiadó nem feltétlenül erről közelít a stílus felé. A kiadó alapítója és nem mellesleg az Improv.hu oldalt működtető Juhász László hosszú évek óta próbálja a műfajt elfogadtatni egy szűk, de lelkes közeggel. Én évek óta figyelem a működését, de nekem is hosszú időbe telt, mire talán megértettem a különbségeket. A hagyományos zenei kereteket nagyon erősen feszegető produkciókról van szó. Sokszor nem kifejezetten csak zenéről, hanem hangkollázsok egymásra építéséről, nem hagyományos hangszerek (amik nem hangszerek egyébként, hanem tárgyak) használatáról, hanem egyfajta “hangművészetről” van szó, fel–felbukkanó zenei megnyilvánulásokkal. Ezek leginkább élőben létrejövő és esetleg rögzített zenei kísérletek, improvizációk, amiket az előadók személyisége, hangulata határoz meg. Érdekes kísérletek, de előre leszögezem, hogy nem könnyű hallgatnivalók, még ha izgalmas dolgok is születnek ezeken a felvételeken.
Az első megjelent album 2015 augusztusában jött ki a kiadó szárnyai alól, két elektronikát és hangmintákat használó előadó, Miguel A. García és Ilia Belorukov munkája. Sokkal nehezebben feldolgozható anyagra számítottam. Érdekes minimalista dobgépek, elektronikai hangokra és zajokra épített hat szerzemény található a lemezen. Igazán érdekessé teszi, hogy a zaj mögül például a Drss You Up I-ben előre tör Madonna Dress You Up című száma, mintha egy rádióból szólna és ki is végzi a zajokat, amik korábban felépülnek. Szintén nagyon izgalmas a negyedik Bolotianyk-ban bejövő kicsit punkos dalfoszlány. Nem tudom ki az eredeti előadó, de nekem nagyon a holland The Ex korai cuccaira emlékeztetett. Teljesen jól elfér a hangörvényben és fel is rázza az addigi hangulatot. Az ötödik Soul Sacrifice-ban nagyon meghatározó a német nyelvű beszéd sampling, ami mögött a különféle zajok teljesen kitöltik a teret, komor hátteret adva egy magunk felé forduló érzés megtalálásához. Az utolsó Drss You Up II akár egy erős ambient szerzemény is lehetne, de nem fordul át abba, főleg, hogy a végét egy régi, oroszul énekelt dal és beszéd zárja.
A Wolkokrottól sokkal nehezebb zenét (zajt) vártam, ugyan nem könnyű, de teljesen hallgatható lemez és még izgalmas is a minimalista, de hatásos hangmintáival. Valamiért a Psychic TV és a kísérleti elektronikai csoportok munkáit idézte fel bennem. Ez az a lemez, amit ha nem promóként kapok, megrendeltem volna magamtól is. Ja és fejhallgatóval érdemes hallgatni!
Ez a kiadó második, 2015 decemberében megjelentett lemeze, Martin Küchen és Herman Müntzing a svédországi Lundban 2014-ben rögzített stúdiófelvétele. Mindkét szerzemény közelebb áll a kiadó céljaihoz, mint az előző album. Az előadók mindent használnak. Mi az a minden? Vasak, húrok, elektronikus játékszintetizátorok, fa ás műanyag dolgok, szoprán szaxofon, mandolin. Utóbbi két hangszer persze nem a maga tiszta valóságában szólal meg. Érdekes felvétel ez a közel negyven perc is, ami igazán megmutatja az improvizatív zene lényegét. Én mégis azt gondolom, hogy hallani és látni is jó egyben, hogy mivel “operálnak” az előadók. Egyébként nagyon sok eszköz hangját be lehet azonosítani, igaz némi képzelőerő kell hozzá. Minőségi felvételek ezek is, bár így lemezen ez a játékidő néha nekem kicsit soknak tűnt. Annyi probléma lehet velem is, hogy a kicsit jobban keretbe foglalt zenéket jobban élvezem. Mindenesetre az érdeklődőknek az a műfaj szerelmeseinek ajánlott lemez. Főleg, hogy nem sok hasonló lát napvilágot ma Magyarországon.
A két lemez közül a Wolkokrot nekem nagyobb élmény volt, de a másikra is érdemes odafigyelni. A kiadványok nagyon igényes digipack formában kaphatók, és a kiadó Bandcamp oldaláról megrendelhetőek. Köszönet a lemezekért!” / Károly Szabó, Komakino’zine, 23 January 2016
“Outre le saxophone sopranino de Martin Küchen, Hermann Müntzing et lui jouent des kitchen gadgets, strings and sticks, water, old harmonium case, toy electronics (MK) et des flexichord, metal, wood and plastic things, mandoline, toy synth, megaphone, failtronics, contact microphones (HM). Avec un tel bric-à-brac, Küchen et Müntzing parviennent à un achèvement rare dans la mise en sons, l’étalement dans le temps, et le sens perçu par l’auditeur. 1 (22’15’’) et 2 (16’20’’) sont enregistrés avec une dynamique remarquable et une excellente lisibilité. En poussant le volume assez fort, on n’est jamais agressé par cette musique percussive, bruissante et heuristique, voire charivaresque par instants. Cette pratique n’est pas neuve per se, mais nos deux artistes l’incarnent avec beaucoup de conviction et de bonheur. La poésie qui s’en dégage est contagieuse. Quand Martin embouche son sopranino et égrène quelques notes libérant au moins une main, on est frappé par la profusion de sons jamais envahissants produits par son compère. Le deuxième morceau démontre que leur musique n’est pas un gadget ou le produit d’effets faciles: s’impose directement, un autre univers, une autre direction, différents de la pièce précédente. Cela va droit au but à travers les méandres de leur imagination. Réjouissant!” / Jean-Michel Van Schouwburg, Orynx-improv’andsounds, 7 April 2016
“Wolkokrot (Inexhaustible Editions, ie-001) is the first release on the label Inexhaustible Editions, which I thought came from Hungary but is in fact based in London. Basque genius Miguel A. García and hard-working Russian man-about-the-steppes Ilia Belorukov produce six tracks of reasonably fascinating textured sound-art with a slightly noisy bent, involving a fair amount of field recordings, samples, and found sounds in among the grumbly fizz and electronic murmurations. It’s called a “long distance collaboration”, which presumably means they never met up in person and transmitted sound files back and forth, beavering away until the compositions were finished. This has always seemed to me a very open-ended way to work, and I sometimes wonder how the initiators of such experiments know when to leave off and decide that the work is finished. In the case of these six head-scratchers, it’s possible they left the puzzle vaguely unfinished and unsolved; each work rumbles and twists for an allotted length of time, then usually ends suddenly for no apparent reason.
In between, the listener is treated like a freshwater fish on the end of a line, as the anglers play with us until they decide to reel us in. No sooner are we settling into enjoying a spell of gritty electronica or a fascinatingly mysterious field recording than our pleasure is cut short by an abrupt edit or shift in timbre. This works exceptionally well – or bafflingly – on the eight minute ‘Drss You Up I’, which leads us a merry dance across any number of unidentified environments, sometimes overlaid with weird electronic glop, changing its direction with no explanation; at one point, even leaving us high and dry for several minutes in a near-silent segment where nothing much is happening at all.
Elsewhere, the live electronic antics are intercut with quick bursts of records played on the radio, injecting obtuse and unexpected moments of pop and rock into the confusing collage. This is a good method to go with, but I can’t say Wolkokrot is a complete success… somewhere I’m sensing a certain reticence and uncertainty, as though neither party is quite sure where they want to take the work, and they end up demurring and deferring to each other. I’m not sensing much passion or force behind the noise, and half of it seems to me the kind of material that either of them – García in particular – is capable of producing without a great deal of effort.
Even so, I like the mysterious and slightly playful side to the work. The package – featuring drawings by my favourite cartoonist of no-nonsense black magic, demons, monsters and the like, Nick Hoffman – is an exceptionally nice one. From 21 December 2015.” / Ed Pinsent, The Sound Projector, 24 April 2016
RADIO PLAYS ↓
· Musique Grotesque at Rádió Mi, Szeged, 4 February 2015
· No Wave at Tilos Rádió, Budapest, 1 March 2015
· The Sound Projector Radio Show at Resonance FM, London, 29 January 2016
· Godbeni Imperializem at Radio Študent, Ljubljana, 3 March 2016
· Vericuetos at Radio Kras, Gijón, 6 December 2016
· No Wave at Tilos Rádió, Budapest, 26 March 2017
· DJ Grafiti at Radio Študent, Ljubljana, 8 February 2020
· The Sound Projector Radio Show at Resonance FM, London, 5 June 2020
· Mix: Maxi-Improv at Noise Not Music, New York, 25 September 2021